Évek óta van egy rossz szokásom: Ha tollat fogok a kezemben, egyből pörgetni kezdem. Emiatt lettem tollforgató.

Sokan mondták rólam, hogy “Ádika komp akart lenni, de nem komplett.” 1982.május 8-a óta szennyezem a környezetet vizuálisan. Bár mindent megtettem ennek elkerüléséért. 15 évig futottam versenyszerűen, aztán már “csak” hobbiból. Legalább tízszer képzeltem, hogy kijutok az Olimpiára, de rájöttem, túl nagy sztár vagyok ehhez, úgyhogy jöjjön csak hozzám az Olimpia. Amúgy tényleg volt néhány sikerem az atlétikában. Például sokakat motivált, ahogy szurkolok nekik. A szép emlékek pedig számos történet kiindulópontját jelentették és jelentik mind a mai napig. Eddig egyszer szerepeltem a hírekben, amikor megtalálták a gyerekkori koponyámat. A másik médiaszereplésem egy Mindent vagy Semmit vetélkedő felvétele volt 1998-ban. A közönség tagjait erősítettem.  Januárban rögzítették a márciusi műsort. Mire adásba került, addigra azt is elfelejtettem, hogy  ott voltam. Ennek oka az is lehetett, hogy mindig olyan helyre ültettek, ahol nem látott a kamera. Azóta az operatőrt, és a rendezőt is kitüntették. 

Amúgy többek között a Futotars.com oldal cikkeiben találkozhattál velem. Adam G. Steve néven publikálok, és néhány könyvem is megjelent ezen a néven. De azt csak azért használom, mert külföldies és flancosabb. Amúgy Ádám vagyok. A harmadik nevem az István, és még számos variáció eszembe jut, hogy művésznévvé alakítsam. Például: Adam G., ami rappernek lenne jó. Lehetne G. Ádám is, de az leginkább nőknek szóló felnőttregényekhez passzolna.
Szóval maradjon most ez a Galambos Á. István. Egyelőre:).